Így neveld a sakálodat!

...avagy Csikasz naplója

Nyomozós

2023. február 17. 12:07 - Gruber Ágnes

Kezdjünk ahogy illik, egy reggeli köszöntéssel: img_20230207_075748_043.jpg

https://youtube.com/shorts/DTSHXLqhkwg

 

 

 

 

Ha tél, akkor hó. Vagy legalább is emlékeinkben így él. Sajnos azonban az utóbbi évek nem igazán ajándékoztak meg bennünket ezzel a hófehér puha lepellel. Itt a nyugati határszélen, ahol csak dombocskák között éldegélünk biza az idei évben sem volt szinte egy napnál tovább összefüggő hótakaró. Pedig a hó nagyon sok előnnyel jár, még akkor is, ha csak a munka részét nézzük, s nem a szórakoztató oldalát. Itt kell megjegyeznem, hogy a falkában Érces a hómániás, s ha csak két tenyérnyi felületen is talál havat, abban neki meg kell hemperegni. Mondjuk ez sokkal pozitívabb, mint a másik kettő kakamániája... De mostanság szegénynek be kell érnie a jeges fűvel...

img_20211202_122837.jpgVisszatérve a hóra és a munkára, a hó sok mindent gondosan eltakar, de sok mindent pont láthatóvá is tesz. A havas tájon ugyanis még a legügyesebb rejtőzködők sem tudnak nyomtalanul áthaladni, lábnyomaik sok mindent elárulnak róluk. Épp ezért a havas időszakok a farkasok és hiúzok lakta vidékeken nagyon fontosak. Ekkor lehet feltérképezni igazán, hányan, merre járnak. Milyen korúak, milyen az egészségi állapotuk és még sok egyéb titokra fény derül ilyenkor. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai is igyekeznek kihasználni az adódó lehetőségeket: Hó lepte a farkasok nyomát a Bükkben, így titok maradt, mekkora a létszámuk - persze olykor az időjárás ismét közbeszól. Másfél éve nekünk is szerencsénk volt részt venni egy konferencián, amelyet a WWF szervezett a Haszonállattartás és nagyragadozók címmel.

p1070784.JPGValamint ott lehettünk egy gyakorlatiasabb műhelytalálkozón is, amelyet a bükki kollégák hívtak össze, s már igazi terepi nyomkövetésbe is beleszagolhattunk. Értem ezt szó szerint is, mert természetesen itt is, mint mindenütt, a mudik is velem voltak. S biza nagyon ügyesen követték az ősök nyomait, illetve ügyesen bejeleztek egy vizelettel megjelölt bokrot is, ahonnét mintát is tudtunk gyűjteni. Fantasztikus és meghatározó élmény volt számomra, mert megerősödött bennem az elhatározás, hogy ez egy kiváló feladat a nemzeti parki kutyáknak, s természetesen még akár a nádi farkasoknak is... Nem csak én gondolom így, már a gyakorlat is mutatja, hogy sikeresen kutatják fel a Magyar Madártani Egyesület kutyás kereső egységének kutyái is a nagyragadozók nyomait, vagy épp a Kiskunságban a rákosi viperákat.

p1050370.JPGDe ha a hóban olyan jól olvashatóak a nyomok, akkor miért kellenek a kutyák, kérdezhetjük. Igen ám, itt jön a sokat emlegetett felmelegedés, klímaváltozás, vagyis a szomorú tény, hogy egyre kevesebb a havas napok száma. Vagyis itt nálunk, ahol a kisebb ragadozókat, mint például a vadmacska, szeretnénk nyomon követni, a hó szinte nulla. Maradnak hát a szimatoló egységek, vagy a sár. p1050373.JPGA sárban is felfedezhetünk nyomokat, különösen jók ebben a vízparti iszapos felszínek, vagy akár egy földút, ahol különösen jó megfigyelőhelyek a kereszteződések. A folyók, patakok mentén a parton végigsétálva a vízből kijövő és bemenő lábnyomokból megbecsülhető az adott szakaszon élő hódok, vagy épp vidrák száma.

A talpak lenyomatából azt láthatjuk, hogy ki jár ezeken az adott pontokon, de hosszasan követni, hogy merre ment, vagy honnét jött, az legtöbbször sajnos lehetetlen.

img_20230207_161133_055.jpg

Gyermekkorom óta nagyon vonzott a nyomozás. Az apró jelekből, nyomokból megtudni, kitalálni azt, hogy mi is történhetett. Nagyon kedves osztrák mentoromtól kaptam egy nagyon jó határozót, ami nem csak a lábnyomok, hanem egyéb árulkodó jelek meghatározásában is szuper segítség. Legfeltűnőbbek és talán legnépszerűbbek is a madártollak, de szembetűnőek még a csontok vagy akár a köpetek is, nehezebb téma már a szőr vagy az ürülék.p1050407.JPG Akit érdekelnek ezek az erdei titkok, manapság már bőven találni hasonló műveket magyarul is, így bátran indulhatunk egy kis erdei kalandra.konyv.jpg Bár most  így végignézve az irodám polcain, egy részt az Amatőr Természetbúvár sorozatból gond nélkül lelehetne forgatni itt is, annyi minden "kacatot" gyűjtöttem már össze az évek során bemutatási, szemléltetési céllal, vagy igazolásaként egy-egyp1050414.JPG ritkább faj jelenlétének.

Vannak nagyon feltűnő és egyértelmű jelek, amelyek egy adott faj jelenlétére, tevékenységére mutatnak rá, de vannak olyanok is, amelyek az avarban, emberi szem elől elrejtve lapulnak. Itt kapnak szerepet a korábban emlegetett négylábúak, akik kiváló szaglásuknak köszönhetően előkerítenek szinte bármit. Rozikával többször találtunk már bagolyköpetet, állati tetemeket, tollakat, illetve mindenféle ürüléket. S ha elég gyors voltam, akkor még meg is tudtam nézni, mielőtt megpróbálta volna megenni, vagy magára kenni.

Csikasz egyelőre hobbista, vagyis válogatás nélkül, saját kedvtelésbőlimg_20230213_142121_639.jpg gyűjt mindent is, főleg az ürüléket. Tegnap is ahányszor visszanéztem, hogy már megint miért jön olyan nehezen az a póráz, valamilyen jószág végtermékével a szájában "vigyorgott" vissza rám. Megértem lerakatni vele a "kincset". Bezzeg, majd ha ez lesz a feladat, tuti nem lesz ilyen lelkes. Szóval lépegetünk ezen a közös úton, tanulunk, gondolkodunk, informálódunk, hogy egyszer majd Csikasz és a mudik segítségével mi is hatékonyabban kutassuk fel rejtőzködő ritkaságaink hollétét.

img_20230213_143929_935.jpgVégül következzen egy kis helyzet, illetve állapotjelentés a kalandos mindennapjainkról. Szorgalmasan járjuk az erdőt, hogy a titkairól minél többet megtudjunk. Lessük a fák koronáját, s ha közben el nem ejt Csikasz a lábamat körbetekerve a pórázzal, vagy Ércesimg_20230213_145658_102.jpg keresztülrángatva valami fatörzsön, mielőtt átléphettem volna, akkor pásztázzuk az avart is a többi nyomjel után kutatva. Én szemmel, a négylábúak pedig orral...illetve én is, ha elbotlom... De be kell valljam, nem csak a munkaszorgalom hajt ki minket az erdőbe, hanem az élni akarás is. Ugyanis, ha Csikasz nem mozog eleget szabadon a vadonban, akkor fel-alá járkálva tölti az éjszakát, s ezáltal én sem alszom egy percet sem... Most érett felnőtté a kisasszony, s ez azért okoz némi nyugtalanságot az életünkben...de kitartunk, s hamarosan újra jelentkezünk a tavaszba nyíló erdőkből...img_20230215_161435_686.jpg

 

komment

Az öreg bükk

2023. február 04. 17:03 - Gruber Ágnes

324452095_567422168250340_6705037848859686167_n.jpgA téli erdő számomra olyan, mint ha egy másik világban járnánk. Ilyenkor más a tér, más szépségeket, formákat és színeket fedezhetünk fel, mint amikor a nyári, lombos időszakban látogatunk ugyanarra a helyre. Kicsit olyan ez, minta ha lenne egy varázs szemüvegünk, ami segít, hogy egy másik csodát is meglássuk. Így bukkannak elő télen a gondosan elrejtett fészkek is, éppúgy a kicsik, mint az öklöm, de oly nagyok is, amelyekben akár mi magunk is elférnénk. A tél a fészektérképezés ideje is. Sokat járjuk ebben az időszakban elsősorban az idősebb erdőket, hogy akár a korábban megtalált, már ismert fészkek állapotát ellenőrizzük, vagy új alkotásokra bukkanjunk. Nyáron a lombkorona takarásában megbújó fészkeket még akkor is komoly feladat megtalálni, ha pontosan tudjuk, melyik fán keressük. Télen az az előnye is megvan, hogy nem zavarjuk meg még akaratlanul sem a költéseket, hiszen a "tulajok" ekkor még nem foglalják el. Kivéve a rétisasokat, mert ők bizony már november körül kiigazítják, tatarozzák a fészket, s biza január végén, február elején meg is kezdik a kotlást.

d72_2277-1.jpg

Éppen ezért időzítik az országosan összehangolt d72_2365-5.jpgszámlálást január elejére                                  (https://www.imperialeagle.eu/hu/content/iden-sem-maradhat-el-az-orszagos-sasszinkron). Mi is részt vettünk Csikasszal a programban, de sajnos csak néhány egerészölyvet, vörös vércsét és nagy őrgébicset tudtunk megfigyelni. Kollégáink viszont nagyobb sikerrel jártak, s még csodás fotók is készültek Takács Árpád közreműködésével. 

Ám nem maradtunk azért sasok nélkül így az év elején sem - bár Csikasz szempontjából ez némi kockázatot rejt magában - de meglestük őket a fészeknél. A fokozottan védett fajok költésének ellenőrzése a feladatunk, s ezt igyekszünk a legnagyobb körültekintéssel és óvatossággal elvégezni. Csikasz bizonyára eme feladatra felkészülvén elővigyázatosságból szépen felszedte a kilókat, bízva abban, hogy ekkora súlyt már nem akarnak a sasok talán elragadni...Így a túrát rendkívül élvezte, amelynek néhány pillanatát sikerült is megörökítenem.

Nem ez volt az első madarászós programunk. Most futottam össze néhány fotóval arról a napról, amikor még nyáron, az Ifjú Kócsagőrökkel a Tömördi Madárvártán (https://www.facebook.com/tomordi.madarvarta, http://chernelmte.extra.hu/chmadarvarta.html) jártunk.  Kedves fotós barátunk készített néhány csodás, aranyos felvételt nekünk emlékbe. Milyen kicsi volt...  297577287_799874741425312_4171782022884264722_n.jpg

297659754_795127704823157_4938519734061847103_n.jpg

 

 

 

 

 

 

Télen a fák is más arcukat mutatják. Az öreg matuzsálemek így, "csupaszon" talán még csodálatosabbak, tiszteletet parancsolóak. Mindig beleborzongok, ha belegondolok, hogy megérintve, vajon hány száz év története ér az ujjaimhoz... Egyikük ez a nagy öreg bükk, ahol az elmúlt hetekben többször is jártam, s már korábban is megosztottam a videót, de újból megteszem, mert én nem tudok betelni vele, s talán más is szívesen megnézi...

 https://youtube.com/shorts/Hhho6X_TYXY

Fekete István regényibe illő jelenség, gyökerei alatt hatalmas, egykor használt kortorék terül el, amely sok nemzedéknyi Vuk otthonául szolgálhatott, vagy épp néhány mogorva vadmacska kölyök álmát őrizte.

Feltárulnak előttünk az erdő rejtett kincsei, az idős matuzsálemek, az odvas, olykor hatalmas üregeket vagy épp cinkényi bejáratú odvakat sorjázó holt fák, akár csak egy furulya, kitűnnek alakjukkal a sajnos egyre ritkább vad gyümölcsök, vagy épp az egyetlen védett gyümölcsfánk a házi berkenye.(Ismertető: Érik a házi berkenye). img_20230116_141600_711.jpg S talán ezek a gyönyörű mohapárnák se tűnnének fel a nyári zöldben, de most rendkívül üdítő színfoltok a téli erdőben csodás színűkkel, ezernyi árnyalatukkal.

https://youtube.com/shorts/OVHctpSBpNE

Sajnos azonban nem csak a szépség, hanem a csúfság is előkerül a levelek lehullását követően. Nem tudunk olyan helyen sétálni, legyen az a legeslegtávolabb úttól, háztól, embertől, ahol ne virítana az erdő alján a szemét. Lehetőségeinkhez mérten igyekszünk minden alkalommal összegyűjteni, s elhozni, amit más otthagyott, de ez csupán csepp a tengerben. Csikasz is, mivel imád minden műanyagot hozni-vinni, rágcsálni, lelkesen részt vesz eme munkában. Természetesen magától nem hozza az autóig, de meggyőzhető, hiszen, ha megpróbálom elvenni tőle, akkor ez bizonyára értékes zsákmány lehet, szóval akkor mégis inkább cipeli... cs_es_a_szemet_2.jpgcs_es_a_szemet_1.jpg Vannak azonban szerencsére komolyabb programok is, mint a Te Szedd!, de sajnos csak évente egyszer. Azonban minél több embert sikerül ebbe a dologba bevonni, s megláttatni, hogy a szemetelés mekkora gond és felelőtlenség, bízunk benne, hogy kevesebb is fog kikerülni, ott felejtődni az erdeinkben. Ha valaki illegálisan kihelyezett szemetet talál, azt egy telefonos, Play Áruházból letölthető applikáció: a Hulladékradar segítségével a hatóságok felé bejelentheti.

 

 

 

 S ha már lefelé nézelődünk a lábunk elé, újabb titkokra derülhet fény a  img_20230126_140617_363.jpg csapadékos időjárásnak köszönhetően kialakult iszapos felszínen, ahol a járó-kelők bizony nyomokat hagytak maguk után. De a nyomkeresés, nyomkövetés rejtelmeibe majd csak a következő bejegyzés vezeti el a kedves érdeklődőket.

 

 

 

 

 

 

Fotók: Bognár Balázs, Gruber Ágnes, Takács Árpád, Tanner Tibor

komment

SárkányGYÍK - avagy gyakran ismételt kérdések Csikaszról...

2023. január 26. 12:31 - Gruber Ágnes

Sokan kérdezgetik, hogyan viselkedik Csikasz, olyan, mint egy kutya, vagy teljesen más? Hogy jön ki a mudikkal és hogyan más kutyákkal? Mit eszik? Ugat-e? És hasonló kérdések merülnek fel egy-egy találkozás alkalmával.  Gondoltam, akkor most összeszedek néhány dolgot a mindennapjainkról, a mikéntekről és hogyanokról... img_20230104_122652_721.jpgEzt már csak azért is célszerű időnként megtennem, nehogy valakiben túl idilli, irigylésre méltó kép alakuljon ki a nádi farkassal való együttélésről, s hasonló elvetemült ötlete támadjon...

 img_20221016_203023_842.jpgCsikasz sok mindenben pont olyan, mint a kutyák, illetve a Mudik. Ez, természetesen részben lehet a tanulás okán, hiszen velük együtt nő fel. S persze álmodozhatnánk róla, hogy majd minden okosságot eltanul az ebektől, de a valóság nem ilyen, sőt, pont fordítva, az összes kellemetlen hülyeségüket ellesi. Kezdődik azzal, ha kilépek az ajtón, mindenki nagyon örül, s természetesen felugrál. Csikasz se marad ki a buliból, kiegészítve azzal, ha viszek is valamit a kezemben, azt ő meg is próbálja kaparintani. No itt már a mentésnél akadnak gondjaim, mert nem vagyok se túl magas, se túl erős, hogy a fás kosarat fával teli a fejem feltett szállítmányozzam. Kezdem érteni, miért alakulhatott ki egyes népeknél a fejen való teherhordás... Csikasz akkor is felugrik már, ha nagyon szeretne valamit, például vacsorát vagy egy kis kényeztetést, azt ő is így jelzi. Így aztán a tiszta ruha lassan fogalommá kezd válni egyre távolodva a valóságtól...

Ugyan ugatni nem szokott, csak a játék hevében vakkantgat olykor,img_20221231_155424_930.jpg de rohan ő is a többiekkel a kapura, s ott sertepertél, míg a többiek őrjöngve, hanggal megsemmisítik a renitens, kapu előtt közlekedő bármilyen élőlényt. Ha épp senki nem vetődik errefelé, akkor az őrhelyükről figyelik az eseményeket. Ezt már Csikasz is kitanulta, s Ércessel együtt posztol. 

Szeret labdázni is, s pont úgy dobálja magának a lasztit, mint Rozi. Olykor, ha van kedve, már engem is bevon a játékba, odahozza, lerakja a közelembe, s visszahozza, ha elgurítom. 

Szóval vannak kifejezetten kutyás szokásai, de azért nem kutya. Sokkal érzékenyebb náluk. S olykor, ha konfliktus van, átváltozik sárkánnyá. No, olyankor cseppet sem hasonlít kutyára. Sajna nem sikerült még ezt az állapotot videóra venni, mert ilyenkor a kedélyek lenyugtatása az első.

Nagyon szeret raktározni. Tekintettel arra, hogy az éhes nádi farkas sokkal kellemetlenebb társ, mint a jóllakott, ezért érthető okokból Csikasz elég jól táplált... S ezért, ha séta közben talál valami finom falatot, amit mégse akar rögtön elfogyasztani - ez nem a macskakaka kategória, mert azt fénysebességgel vagy elfogyasztja, vagy belefekszik - szóval akadnak finomságok, amiket jó lesz későbbre elraktározni. Imádja elásni a "zsákmányt". 

A mellékelt videón városi sétánk alkalmával talált egy kilapított zsemlét, amit nagy műgonddal helyezett el rejtekhelyére. S most, még két héttel később is megpróbálta kiásni...persze gonoszul nem hagytam...

Igen, olykor, ha a szükség úgy hozza, sétálunk városban is.img_20221202_102331_826_2.jpg Nem igazán kellemes, főleg nekem, mert a fegyelmezett, laza pórázos séta még nem megy, pláne, ha kutyát látunk, vagy lovat, de kivitelezhető, s nem jelent különösebben nagy lelki megterhelést Csikasznak sem. Sőt rengeteg szag, rengeteg inger, s nem utolsó sorban rengeteg cigicsikk és rágó, amik a kedvenc falatkái. Még most a hó alól is képes volt egy csikket előkotorni, amit én nem vettem észre időben...

Elemózsia... Nagyon egyszerű, ugyanazt a tápot eszi, mint a többiek. Nem az a célunk, hogy természetes életmódjához hasonló körülményeket teremtsünk, vagyis nem akartam sosem nyers hússal etetni. Piciként Royal Canin tejpótló tápszert kapott, majd gyakorlatilag 4-6 hetes kora óta a korának megfelelő száraztápokon nevelkedik. Számára az IL Cane (https://ilcane.hu/hu/termekek) szuperprémium kölyöktápokat vettem meg, de faját meghazudtolva ritka válogatós. Bár talán inkább az a vezérelv, hogy mindig a másiké és a másik féle táp a jobb, mint amivel én kínálom. Így aztán 4 vagy 5 féle tápból kap egy keveréket, aztán kedvére válogathat, Érces nagy örömére pedig mindig kellően sok falatka marad neki is. Mindemellett pedig iszonyúan lassan eszik. Elrágcsál egy szem tápot, majd megy két kört a szobában, s visszatér egy újabb szemért, s ez így megy vagy fél órán keresztül. Már nem várogatom, magára hagyom ezzel az elfoglaltsággal, addig is legalább nyugodtan csinálhatok mást...

Jelenleg Csikasz vagy velem van, ücsörög a boxban a kocsiban vagy túrázunk, vagy otthon vagyunk, s az udvaron rosszalkodhat, lesheti az utcai történéseket a mudikkal, vagy a lakásban tesz-vesz... img_20221114_140553_160.jpgPéldául gyermekbaráttá alakítja a bútorokat, vagyis az összes sarkot lerágja és minden egyebet is megrág - olykor még a téglát is...img_20221229_124057_909.jpg Átköltözteti a img_20230125_082117_673.jpgkanapé alkotóelemit a nappali különböző pontjaiba, lerámol bármit, amit elér, sőt valahogy azt is, amit nem... Nagyjából szobatiszta, vagyis egyetlen helyet használ WC gyanánt, csak olykor elkaparja a tálcát, s az alkotás a pelenka helyett így a betonra kerül, de legalább már nincs az a veszély, hogy bárhol előfordulhatnak kisebb-nagyobb kupacok, mert az éjszaka sötétben kellemetlen következményekkel járhat. Szerencsére ezt a korszakot hamar kinőtte. Elkészült már a csillogó kennel, csak a berendezés van hátra, no meg néhány extra biztonsági intézkedés, mert azért Csikasz az csikasz...

Amíg tehetjük azonban, kalandozunk együtt tovább, már csak azért is, hogy legyen miről mesélnem. Legutóbb például Budapesten jártunk egy izgalmas konferencián a Természettudományi Múzeumban https://mttmuzeum.blog.hu/

325156028_1371640310276085_534773327936005783_n.jpg

Fotó: Fekete Gabriella, Gruber Ágnes

komment

Téli elfoglaltságok...

2023. január 05. 06:25 - Gruber Ágnes

img_20221206_135751_777.jpgSokan úgy gondolják, hogy télen nincs igazán teendő a természetvédők számára odakinn, hiszen az idő isimg_20221206_135054_966.jpg gyakran cudar, no meg hát a természet is téli álmát alussza. Pedig, ha tudnák, mennyi minden érdekes kaland vár bennünket, ha olykor a kicsit zordabb időjárás ellenére is elindulunk az erdőket, mezőket bejárni. Bár az utóbbi időkben nem igazán télies az időjárás még december-január hónapokban sem, azért már láttunk pár centi havat...Csikasz meg is lepődött az ajtón kilépve, hogy mi is ez a fehér izé. Kóstolgatta, harapdálta, de nem lelte értelmét. Sajnos az a kevés is elolvadt, mielőtt igazán élvezhettük volna a terepen. De majd talán márciusban...

A november-decemberi időszakhoz visszakanyarodva tél híján még sokat jártuk a réteket.img_20221109_133957_824_1.jpg Így láthattuk az utolsó kornistárnics bimbókat az áprilisban csillagos nárciszokat is nevelő réten. Közvetlenül a búvósávok mellett voltak, hiszen társaik már réges-régen elnyíltak. Most a nyári kaszálások utáni másodvirágzást csodálhattuk meg. Azonban ezek a virágok már hiába várják a sötétaljú hangyaboglárkákat, amely lepkéknek egyetlen tápnövényei. A kaszáláskor általunk fennhagyott foltokban virágzott szálakra rakott petékből mér rég kikeltek a kis hernyók, jó kövérre ették magukat a szirmokból, magházból, s lemásztak a talajra. Ott rájuk találtak a kis hangyák s mostanra már szépen pihennek a jól klimatizált hangyabolyban. Ellenben lepkék híján, ha nem fagynak el, akkor magot még esetleg tudnak nevelni e késői szépségek.

img_20221024_151506_537_1.jpg

Sajnos nem csak a színpompás virágokat és lepkéiket találjuk olykor a réteken, hanem káros tevékenységeik nyomait is felfedezhetjük. Az egyik helyen kukoricát szórtak a vadaknak, ami több okból is gondot okoz. Egyrészt gyakran a gabonafélékkel együtt azok szántóföldi, invazív, vagyis erőteljesen terjedő gyomnövényei is szétszóródnak, kikelnek, magot hoznak és felszaporodva gyakran védett fajokat szorítanak ki. Másrészt a kukorica, vagy egyéb táplálék vonzása miatt sok állat, sok időt tölt kis helyen, összetapossák, feltúrják azt. Máshol sót találtunkimg_20221107_142618_899.jpg szintén a vadaknak kihelyezve. Ez egyrészt elpusztítja azt a fát, amelynek ágai közé helyezték, másrészt a sót nyalogatni érkező állatok szintén letapossák, vagy épp feltúrják a körülötte lévő gyepet. Van, ahol az agyagos talaj miatt már kisebb tavacska is keletkezett. Ennek természetesen Csikasz nagyon örült, s egy jót pancsolt.

Az év utolsó hónapjaiban bejártuk a Kerka-patak partját többször is, mert olykor fura, szennyezésre utaló szagáról panaszkodnak a környékbeliek, s ennek próbáltunk utána járni. Nádi farkasunk nem tudom, hogy a nádast szereti-e, mert az felénk nem igazánimg_20221129_145848_534.jpg akad, de a vizet és a pancsolást, dagonyázást azt rettenetesen. Sose hagyna ki egyetlen pocsolyát sem, és az őszi esők nyomán kialakult kisebb tocsogókat is rendkívül élvezi. Most még nyugodtan hódolhat eme kedvtelésének, de ha eljön a tavasz, s ezeket a kis vizes élőhelyeket benépesítik a védett kétéltűek és rovarok, akkor biza vége a duhajkodásnak...

img_20221129_145912_391.jpg

A rétek és patakpartok mellett erdőket is jártunk szorgosan. Csikasz mindig minden farakatra, fekvő fára szeret felmászni, s persze rögtön kiszúrja, ha némi szemetet hagytak maguk után a favágók. Jó szemétszedő asszisztens lenne belőle, ha odaadná, vagy a megfelelő helyen tenné le, de ezt még gyakorolnunk kell. A legrosszabb a cigarettacsikkek iránti vonzalma. Sajnos nálam sokkal előbb észreveszi, s sokkal gyorsabban fel is veszi, onnan pedig nincs esélyem megszerezni, szóval meg is eszi. Városban így különösen körültekintően kell sétálnom vele. Már csak ezért is, no meg persze azért is, mert szennyezi a környezetet, előnyös volna, ha a dohányosok lelkiismeretesen a kukába dobnák a csikkjeiket.

img_20221118_151250_463.jpg

 

 

A legizgalmasabb erdei zsákmány eddig azonban egy szarvas lábszárcsont volt. De, hogy ennek mi lett a sorsa, csak a jövő héten fogom elmesélni...

img_20221123_153947_134.jpg

img_20221129_150350_887.jpg

A sok terepi munka mellett azért néhány hosszabb kiruccanásra is sort kerítettünk. Meglátogattuk a szomszédos nemzetiimg_20221122_122619_313.jpg parki kollégákat Csopakon és sétáltunk egy picit a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságnak otthont adó stílusos épületek körüli parkban. Sajnos a tanösvény tábláit nem tudtam áttanulmányozni, mert Csikasz sosem ott akar megállni, ahol én, s íly nagy "húzóerő" mellett nehéz olvasni, de aki arra jár, kellemes sétának ígérkezik, persze csak, ha nem visz magával egy nádi farkast... https://www.bfnp.hu/hu/tanosveny/csopak-pele-korut.

img_20221122_122510_277.jpg

A nagy konferenciák után levezetésként egy egynapos rendezvényre is elutaztunk, s okosodtunk kicsit a vadmacskákról és a kutyás keresőmunkáról a Budakeszi Vadaspark szervezésében megrendezett konferencián: https://budakeszivadaspark.hu/egyre-tobbet-tudunk-a-lopakodas-nagymestererol-konferencia-a-vadmacska-fajmegorzesi-program-eredmenyeirol/. Az ebédszünetben, mint általában, nekem elemózsia helyett a sétáltatás volt a programom. Most azonban lebuktunk a kollégák előtt, s mire folytatódott volna az előadássorozat a fele csapat Csikaszt etette a szendvicsekkel, én meg azt se tudtam, hova álljak, hogy minél kevesebb fotón szerepeljek, ha már ilyen "nagy sztárok" lettünk...image_3.png

Ha már a "sztárokról" esik szó, akkor itt szeretném megmutatni, hogy kis nádi farkasunkról milyen szépséges bögrék készültek Fülöp Borbála (https://boriskaceramics.com/rolam/) műhelyében ajándékul azoknak, akiknek köszönhetjük kis "sárkányunkat"...

 boriska.JPG

 

 

komment

Év végére

2023. január 04. 09:06 - Gruber Ágnes

Az év végi hajtásban azért néhány kirándulásra futotta az időnkből, íme néhány videó, amit sikerült a kalandjaink közben készítenem. Jövőre jelentkezünk történeteinkkel...

  

 

https://youtube.com/shorts/KH6GWhf7V2k

 

Élményekben gazdag Boldog Új Esztendőt Kívánunk mindenkinek!!!

erces.jpg

 

komment

Konferencián innen és túl...

2022. december 21. 12:21 - Gruber Ágnes

Az őszi időszak a konferenciák sorát hozta el a mindennapjaink színesítésére... Igen ám, de jogosan merül fel a kérdés, miért is érdekes ez egy nádi farkas történetében? Mióta Csikasz megérkezett az életünkbe, sose, sehova (no jól van azt az egy fodrászt és egy 30Y koncertet kivéve) nem mentem nélküle. Így aztán a konferenciákon való részvétel lebonyolítása komoly fejtörést és előkészületeket igényelt. Bár a statisztika oktatást rendkívül jól viselte Csikasz, akkor még nyugalmas gyermekkorát élte, s nem bízhattam benne, hogy hasonlóan végigaludna egy négy napos vadbiológiai konferenciát is. clipboard01.jpg  Arról nem is beszélve, hogy költséghatékonyság és vezetőképesség mutatókat számba véve végül a repülővel való közlekedést választottam, amire valószínűleg nem szívesen engedték volna fel jószágunkat. Így számára és a mudik részére is a panziós elhelyezés került kilátásba. Az lett volna gyanús, ha minden gördülékenyen zajlik, de természetesen voltak zűrök bőséggel. A kiszemelt kis panzióban a tervezett otthagyáskor derült ki, hogy az egyik kennel felül nyitott, a másiknak pedig olyan a rácsköze, hogy az akkori Csikasz (mostanra sokat tettünk eme tulajdonság kiküszöbölése érdekében...) kifért rajta. Így egy gyorsan kihordott idegösszeomlás után mentő segítséget kértem és kaptam egy szuper érdi panzióból, ahova így vasárnap este, hirtelen felindulásból befogadtak egy csikaszt és egy mudit. Nem véletlen, hiszen ők profik a kicsit "nehezebb esetek" kezelésében, a félősebb, viselkedési problémákkal küzdő kutyákkal való munkában, képzésükben, rehabilitációjukban: https://www.facebook.com/%C3%89lj-M%C3%A1r-Dog-Rehab-465866160233937 

Tudtam, Csikasz a lehető legjobb kezekben lesz. Így aztán négy napot a Falka nélkül töltöttem, ők meg nélkülem. Nem ment zökkenőmentesen, de végül mindenki maradandó károsodás nélkül túlélte. S láss csodát, a kis Csikasz sírt, amikor ismét a kocsimba került a boxa, s vagy fél órát úgy vezettem, hogy az egyik kezem a rácsokon keresztül benyújtottam, s ő csak úgy nyugodott meg, ha hozzá nyomhatta a fejét...Kivételesen végigaludta a hazautat.

img_20220923_105124.jpg

Hazatérve aztán teljes mellkassal vetettük magunkat a terepi munkába. Olykor még botanikus kollégát is magunkkal vittünk. A kellemes késő nyári időjárás lehetővé tette a kaszálásokat, így a kaszálandó - fennhagyandó területek kijelölése céljából az egyik legértékesebb gyepünket, a veleméri sárgaliliomost jártuk be.

Itt még virágzó kornistárnicsot és sárgaliliomot is találtunk azokon a foltokon,  img_20221026_112205_454.jpg ahol a nyáron már egyszer  kaszáltunk. A nagy szárazság és az azt követő csapadék becsapta e növényeket, mert azt hitték, eljött a tavasz. Ahol még az előző kaszálásnál a védett növények virágzásának és magszórásának, valamint ritka lepkefajaink, mint a hangyaboglárkák egyedfejlődésének biztosítása miatt nem kaszáltunk, no ott aztán akkora lett a kékperje, hogy Csikasz nem látszik ki belőle. Persze nem csak a mérete miatt, hanem az őszi időszakra gyönyörű aranysárgára színesedő levelek között kiválóan érvényesülő rejtőszíne okán sem.

img_20221019_111854_337.jpg

 

 

 

 

img_20221027_111109_091.jpgTöbbször volt áramszünet az irodaépületben, így azokra a napokra közös őrszolgálati munkát szerveztük. Ilyen alkalom volt, amikor nagyobb területen, azt kisebb szakaszokra felosztva, a középfeszültségű áramhálózat oszlopait ellenőriztük madárvédelmi szempontból. Ezek az oszlopok kiváló kiülőhelyek, úgynevezett vártahelyek kisebb-nagyobb ragadozómadaraink számára, akik jó kilátás és a sikeres pocokvadászat reményében előszeretettel használják ezeket a gyepek, szántóföldek és tarlók környékén. De sajnos jelentős részük máig egyáltalán nem, vagy rosszul szigetelt, s a finom ebéd helyett a halálos áramütéssel szembesülnek a megpihenő szárnyasok. Évről évre igyekszünk a legveszélyesebb, így legsürgősebben szigetelendő oszlopokat felderíteni. Idén Csikasz segítségével kerestük a halálosztó oszlopokat, hiszen kiváló orra haszálatával a nagyobb növényzetben is megtalálja a tetemeket. img_20221027_113835_514.jpgSajnos nem volt eredménytelen a nap, három veszélyes oszlopot véstünk fel a listára, de a többi kolléga is bővítette sajnos a kört.

Másik áramszünetes napon, amikor az időjárás szintén kedvezett nekünk és csodás napsütést biztosított, a szőcei tőzegmohás lápréten tevékenykedtünk. A nedves rét az év legnagyobb részében gépek számára járhatatlan, így a kaszálás, égersarjak kivágása kizárólag kézi erővel történhet.

img_20220928_120240.jpg

Még az ide látogatók is csak egy pallósoron végigsétálva járhatják be a lápot, hogy ne sérüljön az értékes, ritka növényegyüttes. Ez a hely, s maga a gyep felett úgy fél méterrel húzódó "járda" lett Csikasz legkedvencebb helye. Kiderült hogy kiváló búvóhely, illetve rejtekfolyosó a kis csikasz számára, ahol vígan száguldozva, időnként ki-kibukkanva ellenőrizte le, hogy dolgozik-e szorgalmasan a csapat. img_20221003_141256.jpg

 

 

 

 

   

Ez volt eddigi életünkben az egyetlen nap, amikor elfáradt, s be akart szállni a boxába. 

A novembert ismét egy konferenciával kezdtük, ahova azonban már az egész Falka velem tartott. Nem is hagyhatták volna ki, hiszen ez pont rólunk, azaz Csikaszról, vagyis az ő famíliájáról szólt. Gödöllőn rendezték a 3. Nemzetközi Sakál Konferenciát. https://www.facebook.com/profile.php?id=100083093810883

278790968_114620051223271_2583165540707755063_n.jpg

Rendkívül hasznos volt számomra és sok érdekességet láttam s hallottam, tapasztalatot gyűjthettem vadon élő fajtársairól, különösképpen vadon béli viselkedésükről. S hogy hogyan is fejlődik a mi kis nádi farkasunk elérve a kamaszkort, arról következő bejegyzésünkben lehet majd olvasni...

komment

Oviban - Ki tanít kit?

2022. december 12. 01:14 - Gruber Ágnes

Túl vagyunk a novemberen...Nehéz hónap...bekuckózós, ködös-borongós, de közben nagyon is munkával teli...

Csikasz is, mint a legtöbb fiatal, az ősz beköszöntével megkezdte tanulmányait. Végre megkapta nádi farkasunk az összes kölyök korban ajánlatos oltását, így beiratkoztunk a kutyaiskolába, ahol a zalaegerszegi Göcsej Kutya Klub (https://www.facebook.com/gocsejkk) oktatói és diákjai már sok szeretettel vártak bennünket. Az alapokkal kezdtünk, így az ovis csoporthoz csatlakoztunk.

300810060_568853211516120_8639901729207636132_n.jpg

Az első oktatási nap előtt ismerkedni mentünk. Ekkor még kicsit tartózkodva, a mudikkal megerősítve szemlélte Csikasz az új környezetet, sok új, ismeretlen kutyát. Aztán másnap, az első igazi foglakozáson már egyedül lépett porondra nebulónk. Kezdetben azért a félénkség volt az uralkodó, de fél óra alatt lassan oldódott, próbált játszani, ismerkedni a többi kölyökkel.302598666_1063314171222933_4237418019564243868_n.jpg Még némi kommunikációs nehézség - "jelnyelvi félreértés" - adódott, de azért egy kis fogócskába már sikerült becsatlakozni. Ezer felé szóródó figyelmét, ugyan az ízletes, illatos virslidarabkák hatékony segítségével, de még némi feladat végrehajtásra is össze tudtam szedni.302174596_485149786420493_3365138353858983119_n.jpg

 

 

 

 

 

Nem is tudom, melyikünk fáradt el jobban, de Csikasz aznap már egész nyugis volt otthon.

 

 

fullsizerender-3.JPEG

A második alkalomtól kezdve már pontosan tudja, hova érkeztünk, s amikor kiszállítom a kocsiból, megérek kapaszkodni a póráz végébe, úgy vontat befelé a pályára.

fullsizerender-5.JPEG

Imád suliba járni. Túl sok trükköt még nem tudunk, de azt szorgalmasan gyakoroljuk.

Nem csak ő tanul, hanem számomra is új kihívás és nem kis feladat, az ingergazdag környezetben összeszednem a figyelmét, koncentrációját és rávennem, hogy ezt-azt, kisebb feladatokat végrehajtson.

 

https://www.facebook.com/gocsejkk/posts/pfbid0c1iZFdsAD7AmU1KqDfaRVPj4x14nB3NAqbYNJG9MwxxvczjPdKzV4hcEmTvzEwDjl

De nem csak a suliban, a mindennapjaink során is rengeteg dolgot tanulok tőle, a vele való foglalkozás, bajlódás, közös élet során. Az első a türelem. Az kell. Az nagyon sok kell. Makacs, rettenetesen makacs, de ha elég kitartóan türelmes vagyok, akkor azért (a legtöbb esetben) megteszi, amit kérek, csak tudnom kell kivárni, hinnem kell, hogy megtörténik. fullsizerender-7.JPEG

A második fontos dolog a hit - benne. Amikor az erdőn sétálunk elengedem. Megtanultam elengedni, mert hiszek benne, hogy elég erős a falkánkhoz való tartozás ösztöne, s visszajön. Ha pórázon vezetem, akkor a makacs énje csak a másik irányba hajlandó menni, mint amit én terveztem, így a séta egy vonszolássá válik, miközben horgolást megszégyenítő hurkokat gyártunk magunk és az erdőben szép számmal ácsorgó fák köré. Ha elengedem, akkor azonban szépen jön velünk.

Korábban is igyekeztem odafigyelni a következetességre  - hiszen mudijaim vannak, már tőlük is sokat lehet tanulni ennek szükségességéről. Csikasz esetében azonban erre különösen ügyelni kell. A kitartó, következetes munka meghozza azért az eredményét. Mikor kicsi volt, s az első hámját kezdtük hordani, és ugye azt minden séta előtt fel kellett venni, aztán a végén le, elkezdett hisztizni miatta. Morgás, fészkolódás kísért minden "öltözködést". De ez volt, kellett, csináltuk. Szép lassan, nagyon lassan, de elhagyta a hisztit. Az első alkalommal, amikor sikerült kellően szagos és híg állapotú termékkel összekennie magát, elég nagy vitánk kerekedett abból, hogy én letörölgettem őt. Most már szinte csak némi morgás kíséri - csak elvből tiltakozik, mert valójában tolja oda a fejét, vállát, hogy dörgöljem... A hámot is készségesen veszi fel. A levétel még gyakran hisztis, de ez szerintem csak annak szól, hogy vége az önfeledt rohangálásnak és be kell menni a boxba.

314595047_3363041520680561_128032396304625123_n.jpg

315085204_1513401522417139_6519256945885275228_n_1.jpg

Így aztán mindketten, vagyis inkább az egész falka - mert azért a mudikat se hagyjuk ki a jóból - szóval tanulunk egymástól, egymásról, magunkról és a világról. 

312833025_803759220679886_7469344319177196890_n.jpg

Nem is csak itthon tanultunk az elmúlt hónapokban, hanem kicsit világot is láttunk, de erről majd a következő bejegyzésben mesélek...

 

Fotók: Tompa László

komment
süti beállítások módosítása