Az őszi időszak a konferenciák sorát hozta el a mindennapjaink színesítésére... Igen ám, de jogosan merül fel a kérdés, miért is érdekes ez egy nádi farkas történetében? Mióta Csikasz megérkezett az életünkbe, sose, sehova (no jól van azt az egy fodrászt és egy 30Y koncertet kivéve) nem mentem nélküle. Így aztán a konferenciákon való részvétel lebonyolítása komoly fejtörést és előkészületeket igényelt. Bár a statisztika oktatást rendkívül jól viselte Csikasz, akkor még nyugalmas gyermekkorát élte, s nem bízhattam benne, hogy hasonlóan végigaludna egy négy napos vadbiológiai konferenciát is.   Arról nem is beszélve, hogy költséghatékonyság és vezetőképesség mutatókat számba véve végül a repülővel való közlekedést választottam, amire valószínűleg nem szívesen engedték volna fel jószágunkat. Így számára és a mudik részére is a panziós elhelyezés került kilátásba. Az lett volna gyanús, ha minden gördülékenyen zajlik, de természetesen voltak zűrök bőséggel. A kiszemelt kis panzióban a tervezett otthagyáskor derült ki, hogy az egyik kennel felül nyitott, a másiknak pedig olyan a rácsköze, hogy az akkori Csikasz (mostanra sokat tettünk eme tulajdonság kiküszöbölése érdekében...) kifért rajta. Így egy gyorsan kihordott idegösszeomlás után mentő segítséget kértem és kaptam egy szuper érdi panzióból, ahova így vasárnap este, hirtelen felindulásból befogadtak egy csikaszt és egy mudit. Nem véletlen, hiszen ők profik a kicsit "nehezebb esetek" kezelésében, a félősebb, viselkedési problémákkal küzdő kutyákkal való munkában, képzésükben, rehabilitációjukban: https://www.facebook.com/%C3%89lj-M%C3%A1r-Dog-Rehab-465866160233937 

Tudtam, Csikasz a lehető legjobb kezekben lesz. Így aztán négy napot a Falka nélkül töltöttem, ők meg nélkülem. Nem ment zökkenőmentesen, de végül mindenki maradandó károsodás nélkül túlélte. S láss csodát, a kis Csikasz sírt, amikor ismét a kocsimba került a boxa, s vagy fél órát úgy vezettem, hogy az egyik kezem a rácsokon keresztül benyújtottam, s ő csak úgy nyugodott meg, ha hozzá nyomhatta a fejét...Kivételesen végigaludta a hazautat.

Hazatérve aztán teljes mellkassal vetettük magunkat a terepi munkába. Olykor még botanikus kollégát is magunkkal vittünk. A kellemes késő nyári időjárás lehetővé tette a kaszálásokat, így a kaszálandó - fennhagyandó területek kijelölése céljából az egyik legértékesebb gyepünket, a veleméri sárgaliliomost jártuk be.

Itt még virágzó kornistárnicsot és sárgaliliomot is találtunk azokon a foltokon,   ahol a nyáron már egyszer  kaszáltunk. A nagy szárazság és az azt követő csapadék becsapta e növényeket, mert azt hitték, eljött a tavasz. Ahol még az előző kaszálásnál a védett növények virágzásának és magszórásának, valamint ritka lepkefajaink, mint a hangyaboglárkák egyedfejlődésének biztosítása miatt nem kaszáltunk, no ott aztán akkora lett a kékperje, hogy Csikasz nem látszik ki belőle. Persze nem csak a mérete miatt, hanem az őszi időszakra gyönyörű aranysárgára színesedő levelek között kiválóan érvényesülő rejtőszíne okán sem.

Többször volt áramszünet az irodaépületben, így azokra a napokra közös őrszolgálati munkát szerveztük. Ilyen alkalom volt, amikor nagyobb területen, azt kisebb szakaszokra felosztva, a középfeszültségű áramhálózat oszlopait ellenőriztük madárvédelmi szempontból. Ezek az oszlopok kiváló kiülőhelyek, úgynevezett vártahelyek kisebb-nagyobb ragadozómadaraink számára, akik jó kilátás és a sikeres pocokvadászat reményében előszeretettel használják ezeket a gyepek, szántóföldek és tarlók környékén. De sajnos jelentős részük máig egyáltalán nem, vagy rosszul szigetelt, s a finom ebéd helyett a halálos áramütéssel szembesülnek a megpihenő szárnyasok. Évről évre igyekszünk a legveszélyesebb, így legsürgősebben szigetelendő oszlopokat felderíteni. Idén Csikasz segítségével kerestük a halálosztó oszlopokat, hiszen kiváló orra haszálatával a nagyobb növényzetben is megtalálja a tetemeket. Sajnos nem volt eredménytelen a nap, három veszélyes oszlopot véstünk fel a listára, de a többi kolléga is bővítette sajnos a kört.

Másik áramszünetes napon, amikor az időjárás szintén kedvezett nekünk és csodás napsütést biztosított, a szőcei tőzegmohás lápréten tevékenykedtünk. A nedves rét az év legnagyobb részében gépek számára járhatatlan, így a kaszálás, égersarjak kivágása kizárólag kézi erővel történhet.

Még az ide látogatók is csak egy pallósoron végigsétálva járhatják be a lápot, hogy ne sérüljön az értékes, ritka növényegyüttes. Ez a hely, s maga a gyep felett úgy fél méterrel húzódó "járda" lett Csikasz legkedvencebb helye. Kiderült hogy kiváló búvóhely, illetve rejtekfolyosó a kis csikasz számára, ahol vígan száguldozva, időnként ki-kibukkanva ellenőrizte le, hogy dolgozik-e szorgalmasan a csapat. 

Ez volt eddigi életünkben az egyetlen nap, amikor elfáradt, s be akart szállni a boxába. 

A novembert ismét egy konferenciával kezdtük, ahova azonban már az egész Falka velem tartott. Nem is hagyhatták volna ki, hiszen ez pont rólunk, azaz Csikaszról, vagyis az ő famíliájáról szólt. Gödöllőn rendezték a 3. Nemzetközi Sakál Konferenciát. https://www.facebook.com/profile.php?id=100083093810883

Rendkívül hasznos volt számomra és sok érdekességet láttam s hallottam, tapasztalatot gyűjthettem vadon élő fajtársairól, különösképpen vadon béli viselkedésükről. S hogy hogyan is fejlődik a mi kis nádi farkasunk elérve a kamaszkort, arról következő bejegyzésünkben lehet majd olvasni...