Sokan úgy gondolják, hogy télen nincs igazán teendő a természetvédők számára odakinn, hiszen az idő is gyakran cudar, no meg hát a természet is téli álmát alussza. Pedig, ha tudnák, mennyi minden érdekes kaland vár bennünket, ha olykor a kicsit zordabb időjárás ellenére is elindulunk az erdőket, mezőket bejárni. Bár az utóbbi időkben nem igazán télies az időjárás még december-január hónapokban sem, azért már láttunk pár centi havat...Csikasz meg is lepődött az ajtón kilépve, hogy mi is ez a fehér izé. Kóstolgatta, harapdálta, de nem lelte értelmét. Sajnos az a kevés is elolvadt, mielőtt igazán élvezhettük volna a terepen. De majd talán márciusban...

A november-decemberi időszakhoz visszakanyarodva tél híján még sokat jártuk a réteket. Így láthattuk az utolsó kornistárnics bimbókat az áprilisban csillagos nárciszokat is nevelő réten. Közvetlenül a búvósávok mellett voltak, hiszen társaik már réges-régen elnyíltak. Most a nyári kaszálások utáni másodvirágzást csodálhattuk meg. Azonban ezek a virágok már hiába várják a sötétaljú hangyaboglárkákat, amely lepkéknek egyetlen tápnövényei. A kaszáláskor általunk fennhagyott foltokban virágzott szálakra rakott petékből mér rég kikeltek a kis hernyók, jó kövérre ették magukat a szirmokból, magházból, s lemásztak a talajra. Ott rájuk találtak a kis hangyák s mostanra már szépen pihennek a jól klimatizált hangyabolyban. Ellenben lepkék híján, ha nem fagynak el, akkor magot még esetleg tudnak nevelni e késői szépségek.

Sajnos nem csak a színpompás virágokat és lepkéiket találjuk olykor a réteken, hanem káros tevékenységeik nyomait is felfedezhetjük. Az egyik helyen kukoricát szórtak a vadaknak, ami több okból is gondot okoz. Egyrészt gyakran a gabonafélékkel együtt azok szántóföldi, invazív, vagyis erőteljesen terjedő gyomnövényei is szétszóródnak, kikelnek, magot hoznak és felszaporodva gyakran védett fajokat szorítanak ki. Másrészt a kukorica, vagy egyéb táplálék vonzása miatt sok állat, sok időt tölt kis helyen, összetapossák, feltúrják azt. Máshol sót találtunk szintén a vadaknak kihelyezve. Ez egyrészt elpusztítja azt a fát, amelynek ágai közé helyezték, másrészt a sót nyalogatni érkező állatok szintén letapossák, vagy épp feltúrják a körülötte lévő gyepet. Van, ahol az agyagos talaj miatt már kisebb tavacska is keletkezett. Ennek természetesen Csikasz nagyon örült, s egy jót pancsolt.

Az év utolsó hónapjaiban bejártuk a Kerka-patak partját többször is, mert olykor fura, szennyezésre utaló szagáról panaszkodnak a környékbeliek, s ennek próbáltunk utána járni. Nádi farkasunk nem tudom, hogy a nádast szereti-e, mert az felénk nem igazán akad, de a vizet és a pancsolást, dagonyázást azt rettenetesen. Sose hagyna ki egyetlen pocsolyát sem, és az őszi esők nyomán kialakult kisebb tocsogókat is rendkívül élvezi. Most még nyugodtan hódolhat eme kedvtelésének, de ha eljön a tavasz, s ezeket a kis vizes élőhelyeket benépesítik a védett kétéltűek és rovarok, akkor biza vége a duhajkodásnak...

A rétek és patakpartok mellett erdőket is jártunk szorgosan. Csikasz mindig minden farakatra, fekvő fára szeret felmászni, s persze rögtön kiszúrja, ha némi szemetet hagytak maguk után a favágók. Jó szemétszedő asszisztens lenne belőle, ha odaadná, vagy a megfelelő helyen tenné le, de ezt még gyakorolnunk kell. A legrosszabb a cigarettacsikkek iránti vonzalma. Sajnos nálam sokkal előbb észreveszi, s sokkal gyorsabban fel is veszi, onnan pedig nincs esélyem megszerezni, szóval meg is eszi. Városban így különösen körültekintően kell sétálnom vele. Már csak ezért is, no meg persze azért is, mert szennyezi a környezetet, előnyös volna, ha a dohányosok lelkiismeretesen a kukába dobnák a csikkjeiket.

A legizgalmasabb erdei zsákmány eddig azonban egy szarvas lábszárcsont volt. De, hogy ennek mi lett a sorsa, csak a jövő héten fogom elmesélni...

A sok terepi munka mellett azért néhány hosszabb kiruccanásra is sort kerítettünk. Meglátogattuk a szomszédos nemzeti parki kollégákat Csopakon és sétáltunk egy picit a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságnak otthont adó stílusos épületek körüli parkban. Sajnos a tanösvény tábláit nem tudtam áttanulmányozni, mert Csikasz sosem ott akar megállni, ahol én, s íly nagy "húzóerő" mellett nehéz olvasni, de aki arra jár, kellemes sétának ígérkezik, persze csak, ha nem visz magával egy nádi farkast... https://www.bfnp.hu/hu/tanosveny/csopak-pele-korut.

A nagy konferenciák után levezetésként egy egynapos rendezvényre is elutaztunk, s okosodtunk kicsit a vadmacskákról és a kutyás keresőmunkáról a Budakeszi Vadaspark szervezésében megrendezett konferencián: https://budakeszivadaspark.hu/egyre-tobbet-tudunk-a-lopakodas-nagymestererol-konferencia-a-vadmacska-fajmegorzesi-program-eredmenyeirol/. Az ebédszünetben, mint általában, nekem elemózsia helyett a sétáltatás volt a programom. Most azonban lebuktunk a kollégák előtt, s mire folytatódott volna az előadássorozat a fele csapat Csikaszt etette a szendvicsekkel, én meg azt se tudtam, hova álljak, hogy minél kevesebb fotón szerepeljek, ha már ilyen "nagy sztárok" lettünk...

Ha már a "sztárokról" esik szó, akkor itt szeretném megmutatni, hogy kis nádi farkasunkról milyen szépséges bögrék készültek Fülöp Borbála (https://boriskaceramics.com/rolam/) műhelyében ajándékul azoknak, akiknek köszönhetjük kis "sárkányunkat"...