A téli erdő számomra olyan, mint ha egy másik világban járnánk. Ilyenkor más a tér, más szépségeket, formákat és színeket fedezhetünk fel, mint amikor a nyári, lombos időszakban látogatunk ugyanarra a helyre. Kicsit olyan ez, minta ha lenne egy varázs szemüvegünk, ami segít, hogy egy másik csodát is meglássuk. Így bukkannak elő télen a gondosan elrejtett fészkek is, éppúgy a kicsik, mint az öklöm, de oly nagyok is, amelyekben akár mi magunk is elférnénk. A tél a fészektérképezés ideje is. Sokat járjuk ebben az időszakban elsősorban az idősebb erdőket, hogy akár a korábban megtalált, már ismert fészkek állapotát ellenőrizzük, vagy új alkotásokra bukkanjunk. Nyáron a lombkorona takarásában megbújó fészkeket még akkor is komoly feladat megtalálni, ha pontosan tudjuk, melyik fán keressük. Télen az az előnye is megvan, hogy nem zavarjuk meg még akaratlanul sem a költéseket, hiszen a "tulajok" ekkor még nem foglalják el. Kivéve a rétisasokat, mert ők bizony már november körül kiigazítják, tatarozzák a fészket, s biza január végén, február elején meg is kezdik a kotlást.

Éppen ezért időzítik az országosan összehangolt számlálást január elejére                                  (https://www.imperialeagle.eu/hu/content/iden-sem-maradhat-el-az-orszagos-sasszinkron). Mi is részt vettünk Csikasszal a programban, de sajnos csak néhány egerészölyvet, vörös vércsét és nagy őrgébicset tudtunk megfigyelni. Kollégáink viszont nagyobb sikerrel jártak, s még csodás fotók is készültek Takács Árpád közreműködésével. 

Ám nem maradtunk azért sasok nélkül így az év elején sem - bár Csikasz szempontjából ez némi kockázatot rejt magában - de meglestük őket a fészeknél. A fokozottan védett fajok költésének ellenőrzése a feladatunk, s ezt igyekszünk a legnagyobb körültekintéssel és óvatossággal elvégezni. Csikasz bizonyára eme feladatra felkészülvén elővigyázatosságból szépen felszedte a kilókat, bízva abban, hogy ekkora súlyt már nem akarnak a sasok talán elragadni...Így a túrát rendkívül élvezte, amelynek néhány pillanatát sikerült is megörökítenem.

Nem ez volt az első madarászós programunk. Most futottam össze néhány fotóval arról a napról, amikor még nyáron, az Ifjú Kócsagőrökkel a Tömördi Madárvártán (https://www.facebook.com/tomordi.madarvarta, http://chernelmte.extra.hu/chmadarvarta.html) jártunk.  Kedves fotós barátunk készített néhány csodás, aranyos felvételt nekünk emlékbe. Milyen kicsi volt...  

Télen a fák is más arcukat mutatják. Az öreg matuzsálemek így, "csupaszon" talán még csodálatosabbak, tiszteletet parancsolóak. Mindig beleborzongok, ha belegondolok, hogy megérintve, vajon hány száz év története ér az ujjaimhoz... Egyikük ez a nagy öreg bükk, ahol az elmúlt hetekben többször is jártam, s már korábban is megosztottam a videót, de újból megteszem, mert én nem tudok betelni vele, s talán más is szívesen megnézi...

 https://youtube.com/shorts/Hhho6X_TYXY

Fekete István regényibe illő jelenség, gyökerei alatt hatalmas, egykor használt kortorék terül el, amely sok nemzedéknyi Vuk otthonául szolgálhatott, vagy épp néhány mogorva vadmacska kölyök álmát őrizte.

Feltárulnak előttünk az erdő rejtett kincsei, az idős matuzsálemek, az odvas, olykor hatalmas üregeket vagy épp cinkényi bejáratú odvakat sorjázó holt fák, akár csak egy furulya, kitűnnek alakjukkal a sajnos egyre ritkább vad gyümölcsök, vagy épp az egyetlen védett gyümölcsfánk a házi berkenye.(Ismertető: Érik a házi berkenye).  S talán ezek a gyönyörű mohapárnák se tűnnének fel a nyári zöldben, de most rendkívül üdítő színfoltok a téli erdőben csodás színűkkel, ezernyi árnyalatukkal.

https://youtube.com/shorts/OVHctpSBpNE

Sajnos azonban nem csak a szépség, hanem a csúfság is előkerül a levelek lehullását követően. Nem tudunk olyan helyen sétálni, legyen az a legeslegtávolabb úttól, háztól, embertől, ahol ne virítana az erdő alján a szemét. Lehetőségeinkhez mérten igyekszünk minden alkalommal összegyűjteni, s elhozni, amit más otthagyott, de ez csupán csepp a tengerben. Csikasz is, mivel imád minden műanyagot hozni-vinni, rágcsálni, lelkesen részt vesz eme munkában. Természetesen magától nem hozza az autóig, de meggyőzhető, hiszen, ha megpróbálom elvenni tőle, akkor ez bizonyára értékes zsákmány lehet, szóval akkor mégis inkább cipeli...  Vannak azonban szerencsére komolyabb programok is, mint a Te Szedd!, de sajnos csak évente egyszer. Azonban minél több embert sikerül ebbe a dologba bevonni, s megláttatni, hogy a szemetelés mekkora gond és felelőtlenség, bízunk benne, hogy kevesebb is fog kikerülni, ott felejtődni az erdeinkben. Ha valaki illegálisan kihelyezett szemetet talál, azt egy telefonos, Play Áruházból letölthető applikáció: a Hulladékradar segítségével a hatóságok felé bejelentheti.

 S ha már lefelé nézelődünk a lábunk elé, újabb titkokra derülhet fény a   csapadékos időjárásnak köszönhetően kialakult iszapos felszínen, ahol a járó-kelők bizony nyomokat hagytak maguk után. De a nyomkeresés, nyomkövetés rejtelmeibe majd csak a következő bejegyzés vezeti el a kedves érdeklődőket.

Fotók: Bognár Balázs, Gruber Ágnes, Takács Árpád, Tanner Tibor