Sokan kérdezgetik, hogyan viselkedik Csikasz, olyan, mint egy kutya, vagy teljesen más? Hogy jön ki a mudikkal és hogyan más kutyákkal? Mit eszik? Ugat-e? És hasonló kérdések merülnek fel egy-egy találkozás alkalmával.  Gondoltam, akkor most összeszedek néhány dolgot a mindennapjainkról, a mikéntekről és hogyanokról...

Ezt már csak azért is célszerű időnként megtennem, nehogy valakiben túl idilli, irigylésre méltó kép alakuljon ki a nádi farkassal való együttélésről, s hasonló elvetemült ötlete támadjon...

 

Csikasz sok mindenben pont olyan, mint a kutyák, illetve a Mudik. Ez, természetesen részben lehet a tanulás okán, hiszen velük együtt nő fel. S persze álmodozhatnánk róla, hogy majd minden okosságot eltanul az ebektől, de a valóság nem ilyen, sőt, pont fordítva, az összes kellemetlen hülyeségüket ellesi. Kezdődik azzal, ha kilépek az ajtón, mindenki nagyon örül, s természetesen felugrál. Csikasz se marad ki a buliból, kiegészítve azzal, ha viszek is valamit a kezemben, azt ő meg is próbálja kaparintani. No itt már a mentésnél akadnak gondjaim, mert nem vagyok se túl magas, se túl erős, hogy a fás kosarat fával teli a fejem feltett szállítmányozzam. Kezdem érteni, miért alakulhatott ki egyes népeknél a fejen való teherhordás... Csikasz akkor is felugrik már, ha nagyon szeretne valamit, például vacsorát vagy egy kis kényeztetést, azt ő is így jelzi. Így aztán a tiszta ruha lassan fogalommá kezd válni egyre távolodva a valóságtól...

Ugyan ugatni nem szokott, csak a játék hevében vakkantgat olykor,

de rohan ő is a többiekkel a kapura, s ott sertepertél, míg a többiek őrjöngve, hanggal megsemmisítik a renitens, kapu előtt közlekedő bármilyen élőlényt. Ha épp senki nem vetődik errefelé, akkor az őrhelyükről figyelik az eseményeket. Ezt már Csikasz is kitanulta, s Ércessel együtt posztol. 

Szeret labdázni is, s pont úgy dobálja magának a lasztit, mint Rozi. Olykor, ha van kedve, már engem is bevon a játékba, odahozza, lerakja a közelembe, s visszahozza, ha elgurítom. 

Szóval vannak kifejezetten kutyás szokásai, de azért nem kutya. Sokkal érzékenyebb náluk. S olykor, ha konfliktus van, átváltozik sárkánnyá. No, olyankor cseppet sem hasonlít kutyára. Sajna nem sikerült még ezt az állapotot videóra venni, mert ilyenkor a kedélyek lenyugtatása az első.

Nagyon szeret raktározni. Tekintettel arra, hogy az éhes nádi farkas sokkal kellemetlenebb társ, mint a jóllakott, ezért érthető okokból Csikasz elég jól táplált... S ezért, ha séta közben talál valami finom falatot, amit mégse akar rögtön elfogyasztani - ez nem a macskakaka kategória, mert azt fénysebességgel vagy elfogyasztja, vagy belefekszik - szóval akadnak finomságok, amiket jó lesz későbbre elraktározni. Imádja elásni a "zsákmányt". 

A mellékelt videón városi sétánk alkalmával talált egy kilapított zsemlét, amit nagy műgonddal helyezett el rejtekhelyére. S most, még két héttel később is megpróbálta kiásni...persze gonoszul nem hagytam...

Igen, olykor, ha a szükség úgy hozza, sétálunk városban is.

Nem igazán kellemes, főleg nekem, mert a fegyelmezett, laza pórázos séta még nem megy, pláne, ha kutyát látunk, vagy lovat, de kivitelezhető, s nem jelent különösebben nagy lelki megterhelést Csikasznak sem. Sőt rengeteg szag, rengeteg inger, s nem utolsó sorban rengeteg cigicsikk és rágó, amik a kedvenc falatkái. Még most a hó alól is képes volt egy csikket előkotorni, amit én nem vettem észre időben...

Elemózsia... Nagyon egyszerű, ugyanazt a tápot eszi, mint a többiek. Nem az a célunk, hogy természetes életmódjához hasonló körülményeket teremtsünk, vagyis nem akartam sosem nyers hússal etetni. Piciként Royal Canin tejpótló tápszert kapott, majd gyakorlatilag 4-6 hetes kora óta a korának megfelelő száraztápokon nevelkedik. Számára az IL Cane (https://ilcane.hu/hu/termekek) szuperprémium kölyöktápokat vettem meg, de faját meghazudtolva ritka válogatós. Bár talán inkább az a vezérelv, hogy mindig a másiké és a másik féle táp a jobb, mint amivel én kínálom. Így aztán 4 vagy 5 féle tápból kap egy keveréket, aztán kedvére válogathat, Érces nagy örömére pedig mindig kellően sok falatka marad neki is. Mindemellett pedig iszonyúan lassan eszik. Elrágcsál egy szem tápot, majd megy két kört a szobában, s visszatér egy újabb szemért, s ez így megy vagy fél órán keresztül. Már nem várogatom, magára hagyom ezzel az elfoglaltsággal, addig is legalább nyugodtan csinálhatok mást...

Jelenleg Csikasz vagy velem van, ücsörög a boxban a kocsiban vagy túrázunk, vagy otthon vagyunk, s az udvaron rosszalkodhat, lesheti az utcai történéseket a mudikkal, vagy a lakásban tesz-vesz...

Például gyermekbaráttá alakítja a bútorokat, vagyis az összes sarkot lerágja és minden egyebet is megrág - olykor még a téglát is... Átköltözteti a kanapé alkotóelemit a nappali különböző pontjaiba, lerámol bármit, amit elér, sőt valahogy azt is, amit nem... Nagyjából szobatiszta, vagyis egyetlen helyet használ WC gyanánt, csak olykor elkaparja a tálcát, s az alkotás a pelenka helyett így a betonra kerül, de legalább már nincs az a veszély, hogy bárhol előfordulhatnak kisebb-nagyobb kupacok, mert az éjszaka sötétben kellemetlen következményekkel járhat. Szerencsére ezt a korszakot hamar kinőtte. Elkészült már a csillogó kennel, csak a berendezés van hátra, no meg néhány extra biztonsági intézkedés, mert azért Csikasz az csikasz...

Amíg tehetjük azonban, kalandozunk együtt tovább, már csak azért is, hogy legyen miről mesélnem. Legutóbb például Budapesten jártunk egy izgalmas konferencián a Természettudományi Múzeumban https://mttmuzeum.blog.hu/

Fotó: Fekete Gabriella, Gruber Ágnes