A legutóbbi bejegyzéssel újra indítottuk Csikasz és a Falka kalandjainak bemutatását. Aztán egyre sűrűsödtek a feladatok, s nem is láttam, mikor tudok időt szakítani a folytatásra. A számos macskás teendő mellett kiderült, hogy el kellene mennünk egy értekezletre Szaporcára. Az egyik kedvenc helyünk az Ős-Dráva Látogatóközpont és a Kolokán-ház, így örömmel pakoltam össze az egész bandát és indultunk délre. A szokásos korai kelés mellett megint csak keveset sikerült aludni. Most még az elalvás se jöhetett szóba, mert Csikasz gondoskodott az ébresztésről. Így aztán ebéd után kellemesen jóllakva, a két, elszürcsölt kávé ellenére, rettenetesen fáradtan üldögéltem az értekezleten küzdve az elalvással. Mivel ez kissé kellemetlen lett volna, így az az ötletem támadt, hogy sokkal jobban mutatna, ha rendkívül szorgosnak tűnve, inkább az adminisztratív munka látszatát keltve írással foglalkozom. Így előkaptam a számítógépem és elkezdtem „papírra vetni” a nyári kalandozásink sorát…

Valahol ott hagytuk abba a történetírást, hogy Csikasz egy esztendős lett. Azon kívül, hogy aznap rendkívül jóllakott a rizses virslis tortájából, különösebb változással nem járt e jeles dátum elhagyása...

Május-június az év legeslegmozgalmasabb időszaka a természetvédelemben dolgozók számára. Mondjuk sosem unatkozunk, s az egész év úgy telik el, hogy azt mondogatjuk magunkban, "No, majd a következő hónap talán kicsit nyugisabb lesz." Lesz a csudát. Azonban ez a nyár eleji két hónap a csúcsszezon. Annak ellenére, hogy a leghosszabbak a napok, sose érek a dolgaimnak nemhogy a végére, még a felére sem. S mindehhez itt van Csikasz is. Aki nem csak a napi sétákat, foglalkozást követeli ki magának, hanem akkora sztár is lett, hogy lassan kell egy ügynököt alkalmaznunk, aki megszervezi a szerepléseit... Ez persze jó, hiszen ez az egyik, amiért dolgozunk, hogy ismeretterjesszünk, figyelemfelhívjunk, tájékoztassunk, s mindezt úgy a legkönnyebb, ha szerepelünk. Ezt, mármint a fotókon, vagy kamera előtti szereplést ugyan nem nekem találták ki, de ez az út sok tanulással, fejlődéssel jár mindannyiunknak. Szóval készült újságcikk, TV és rádióriport, jártak nálunk fotósok, de bemutatkoztunk a különböző nemzeti parkos rendezvényeken, sőt még egy busznyi terepgyakorlaton lévő egyetemista előtt is. Legutóbb még a biztosítóm ügyintézője is ki akart jönni házhoz aláíratni a papírokat, mint utóbb bevallotta, csak Csikaszt akarta megnézni...Mind a természetvédelmi munkánk során, mind az otthoni életben sok-sok emberrel találkozunk, s mindenkivel sokat beszélgetünk, mert érdekli őket a téma. Látják Csikaszt, látják a viselkedését, én pedig igyekszem átadni ismereteimet a fajról, s így szépen lassan, emberről emberre sikerül kicsit a szemléletet finomítani. Kicsit abba az irányba tolni, hogy van jobb, okosabb megoldás, hozzáállás, mint a kíméletlen irtása eme őshonos ragadozónak. Csikasz még talán a legzordabb ellenségeit e fajnak is kicsit meglágyítja, mert nem azt a vérengző gyilkost látják végre, akit eddig. S ez a mi küldetésünk, hogy egy új szemüveget adjunk az embereknek, hogy azon át egy kicsit másként lássák a nádi farkasok népét.

Ennyi fennkölt gondolat után azonban térjünk rá a tényekre, mivel is töltötte első életévének betöltése után szorgos napjait ez a kis "fenevad", illetve a Falka. 

Ha már szülinapja volt, kapott hát egy tortát is - a videón látszik, hogy a virsli vonzó illatához mért lelkesedéssel vetette bele magát a falatozásba.

Aztán délután sétáltunk egy fantasztikusan virágos lápréten, ahova már Érces is velünk tarthatott. Így zárult az első esztendő, majd nem pihenve másnap már az épp ekkor virágzó zergeboglár állományfelmérését végeztük. Csikasz felfedezte, hogy az eső elől a rózsabogarak a növények leveleinek fonákán telepedtek meg. Mivel finom csemegének bizonyult ez a gyönyörű fémes zölden csillogó méretes bogár, nádi farkasunk elkezdte szisztematikusan átvizsgálni a növényzetet. S sorra szedegette le őket s ropogtatta el nagy élvezettel.

Legnagyobb ámulatomra a lódarazsakat is levadássza és oly gyorsasággal roppantja szét, hogy nincs esélyük. Olykor még el is fogyasztja őket. A minap egy kisebb darázsfészket mindenestől megevett. 

A május a legcsodálatosabb hónap azok számára az Őrségben, akik a virágokat szeretik. A láprétek rendkívüli színkavalkádban pompáznak ebben az időszakban. Számos védett és fokozottan védett növényfajunk is ekkor bontogatja virágait. Így nem sokat tétlenkedhetünk, hiszen ahogy melegszik az idő, egyre felgyorsulnak az események, egyre gyorsabban nyílnak el a virágok. Utána viszont a termés már nehezen észrevehető, hogy megállapítsuk, hol mennyi egyed található adott réten. A számlálás miatt is és a kaszáláskor fennhagyandó növényzetfoltok, az úgynevezett búvósávok kijelölése miatt is szükséges, hogy virágzásban találjuk a legmeghatározóbb, legértékesebb növényeket. A kaszálás nagyon fontos nem csak a haszonállataink téli takarmányának előállítása miatt, hanem a gyepek változatos, jó természetességű, sok értékes növényt tartalmazó állapotának fenntartása miatt is. Eme bal oldali fotón jól látható a különbség az évente kétszer kaszált és a kaszálatlan terület között. Utóbbi szinte csak idegen gyomokból áll. 

Jártuk így a mezőket, s az erdőket, s hogy a június beköszöntével merre "tévedtünk" még, azt majd a következő bejegyzésben olvashatják a kedves érdeklődők.