Talán órára pontosan 1 évvel ezelőtt, egy több, mint 5 órás, egyben levezetett út után megérkeztünk Szarvasra a Körösvölgyi Állatparkba. Két nagyon kedves munkatárs fogadott, akik a kipakolás, rövid egyeztetés után  körbevittek a vadasparkban, s bemutatták ottani kedvenceiket. A korai kelés és a hosszú út után jó volt kicsit lazítani, beszélgetni, tapasztalatokat cserélni, bár az izgalom és az előttem álló, sorsfordító találkozás minden aggodalma és öröme azért végig ott lebegett előttem. Vártam is már nagyon, de bevallom őszintén, féltem is. Tudtam, hogy nem kis feladat, amire vállalkoztam, s tudtam, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy teljesítsem a rám váró kihívásokat s megoldjam a problémákat, de nem tudtam, hogy sikerül-e. S mikor elérkezett az idő, s előkerült a három csöppség, nem volt könnyű a választás sem. "Talán kissé sötétebb árnyalatú a bundája." - mondtam akkor - de valójában teljesen egyformák voltak, de valamire kellett fogni. Így lett ő...s fogtam, s csak néztem ezt az igazán csöpp jószágot, aki megváltoztatta az életünket...s ekkor kezdtem igazán aggódni, hogy fogom egyáltalán életben tartani...Nem fázik? Jó-e a tejpótló? Elég meleg vagy nem túl forró a kaja? Eleget evett? Mennyit alszik? Mikor etessem? Hogy fog üríteni? Aztán beraktam a kocsiba és megkezdtük az utazást. Az utat, amelyen már azon a napon is elég sok akadályt kellett leküzdenünk és amely utazás azóta is tart, amelyen néha nagyon egyedül voltam a gondokkal, de amelyen sok baráti segítséget is kaptam, az utat amely sok kihívással, sok kérdéssel, sok feladattal, de sok új ismerettel és tudással magamról, a világról és a csikaszokról, és sok új baráttal és ismerőssel járt, s amely út remélem még nagyon-nagyon sokáig tart... S íme, néhány fotó az első évünkből:

Folyt. köv.....

Fotók: Urbancsók Éva, Ludnai Tünde, Tompa László, Molnár Rudolf, Tóth Andrea, Peter Gerngross, Cornelia és               Adi Niemetz, Gruber Ágnes