Gyermekkoromban mindig azt gondoltam, hogy a felnőttek sokat túloznak az idő múlásának gyorsaságáról. Egy év az egy év, 365  nap rengeteg idő. Sok-sok hétfő, sok házi feladat, sok röpdolgozat, felelés és témazárók. Hétvégék, szünetek, táborok, kirándulások és rengeteg kaland. Hogyan is telne el gyorsan egy év...aztán sokszor 365 nap múlt el és lám, igazuk volt. Épp "hazaértünk" a tőzikés erdőből, s már megint menni kell "őrizni". Csak közben az évszám, amit a kocsi menetlevelére írok eggyel több lett... Tavaly is pont ilyenkor került rám sor, hogy a fehérbe öltözött ártéri erdő nyugalmára vigyázhassak. Természetesen akkor is és most is velem tartott a Falka.

Most ugyan egy kissé szokatlanabb taggal bővült az őrzők csapata. Tekintve ama szomorú tényt, hogy Rozi és Csikasz most nem férnek meg egy légtérben, és ez az egész erdőt felölelően is igaz, különféle variációkban sétáltunk gondosan és igazságosan beosztva a kint töltött órákat. 

A csodásan nyíló tavaszi tőzike szőnyegben ugyan leginkább csak én gyönyörködtem, a négylábúak figyelmét maximálisan lekötötte a többi négylábú "üzeneteinek" olvasgatása. Bár nagyon örvendetes, hogy egyre többen választják hétvégi szabadidős programjaik közé a természetben való kirándulást, az erdők, mezők csodás világának megismerését, de sajnálatos, hogy a természetjáró kultúra még sok esetben javításra szorul. Ebben voltunk mi az erdőlátogatók segítségére. Kollégáim nagyon ügyesen megoldották, hogy kis nyomolvasó érzékkel is kiválóan lehessen a tanösvény útvonalát követni, hiszen a földön heverő, rendkívül fontos erdőalkotó holtfa-rönköket megfelelő irányba helyezve, már csak kevesen botlottak át a virágokkal borított területre. Rozi mindenkit jó mudihoz méltón, hevesen és hangosan megugat, kellő nyomatékot biztosítva minden kérésemnek. Közösen sikeresen tereltünk mindenkit a helyes ösvényre mind a kijelölt útvonal, mind a helyes kutyasétáltatási módot tekintve. Ez ugyanis azon helyszínek közé tartozik, ahol nem csak azért illendő a házi kedvenceket pórázon vezetni, mert ezt jogszabály írja elő, hanem azért is, hogy sok-sok virág ne kerüljön a tappancsok alá, ne törjék le őket le az önfeledten száguldó kutyák s az ásásban jeleskedő négylábúak se itt hódoljanak e kedvtelésüknek. A taposás nem csak azért okoz problémát, mert a virág letörik és nem tud termést hozni, vagyis abban az évben ivarosan szaporodni (s a mag révén kicsit messzebbre is jutni a szülő növény termőhelyétől), hanem ezen az ártéri vizenyős talajon ez nagy tömörödöttséget okoz. Jól megfigyelhető, hogy ahol az emberi vagy járművek általi közlekedés miatt így lenyomódott a föld, ott nem képesek már ezek a növények megjelenni, kipusztulnak. Szerencsére a védett virágok gyűjtésével nem találkoztunk, s elhagyott szemét is csak néhány szökött papír-zsebkendő formájában hevert a földön. 

Csikasz is egészen kezelhetően közlekedett rövid póráza túlsó végén. Bár amikor elsőként meglátott két dalmatát elkezdett sárkány képében járkálni, de szerencsémre hamar lehiggadt, s visszaváltozott jól nevelt nádi farkassá. A sok-sok szag, amit maguk mögött hagytak a kirándulók, lekötötték figyelmét, s bíztam benne, hogy le is fárasztják annyira, hogy éjszaka aludjunk.

Ma aztán megnéztük a saját tőzikéinket is, vagyis a Kerca-patak menti ligeterdőben tettünk egy kisebb sétát. Útközben a réten járva átrepült felettünk a rétisas pár hím tagja, de tudomást sem vett Csikaszról. Ezúttal megúszta, de mondtam a kis gézengúznak, ha nem hagy aludni, legközelebb odaadom a sasoknak... 

Ha valaki azt hinné hogy a napjainkat virágos erdőkben sétálgatással töltjük, csak részben tévedne. Idén ugyanis meg kell számlálnunk a tavaszi geofitonokat, vagyis a védett tavaszi tőzikéket, hóvirágokat, csillagvirágokat s lelőhelyeik pontos koordinátáit rögzíteni. Mindezt pedig azért, hogy ha termőhelyeiken fakivágást, faanyag kiszállítást, közlekedést tervezne valaki, akkor tudjuk, hogy védelmük érdekében ezeket a munkákat arra az időszakra kell ütemezni, amikor hagymáik nyugalmi időszakban a legmélyebben pihennek.

S hogy ne mindig csak terveket szövögessünk és a nyomozásról meséljek, az elmúlt héten végre újra eljutottunk egy kutyakiképzőhöz, aki rengeteg tanáccsal látott el Rozi és Csikasz képzésével kapcsolatban. Azóta Rozival elkezdtük a nyomkövetés alapjait gyakorolni, amennyire a munka engedi, akár napi rendszerességgel. 

A tavalyi év utolsó napjaiban megérkezett a kennelsor is, amely három egybenyitható résszel hivatott Csikasz sakáltanyájává válni. Mindenkinek csak ajánlani tudom a lengyel Konstal céget, akik a legolcsóbb árajánlatot adva, egyéni kívánságainkat szuperül beépítve nagyon rövid idő alatt leszállították és felépítették. S most ránk vár a berendezés. Itt nem csak a kutyaól, fekhely, hanem rendkívül változatos játékok és mászókák, lépcsők és alagutak kellenek, hogy egy nádi farkas szórakoztatását némileg biztosítsák. Ha valakinek jó ötlete van, Csikasz nevében örömmel fogadjuk! 

https://youtube.com/shorts/oxZ3qhhxLCY

Fotók: Gruber Ágnes