Bizony-bizony a tavasz beköszöntével nem csak a méhek, denevérek, madarak és Csikasz lelke kezdett élénkebben pezsegni, hanem a teendők terén is nagy lett a sürgés-forgás. Többek között meg is szaporodott a birka állományunk két fekete báránnyal. 

A gólyák érkezése előtt meg kellett igazítani néhány gólyafészket a villanyoszlopokon és kéményeken. Az utóbbi 1 hónapban 12 helyszínen sikerült megújítani, megjavítani a fészkeket, így új, biztonságos fészekalap várja a lassacskán hazatérő vándorokat. 

A fecskék érkezése is hamarosan várható, így az ő fészkelésük biztonságát is ideje volt ellenőriznünk. Előfordul, hogy az épületek felújítása, különösen a külső szigetelés vagy festési munkák során a fészkek helye is érintetté válik. Ilyen esetekben, a megfelelő természetvédelmi hatósági engedélyek birtokában, a költési időn kívül van lehetőség a régi fészkek eltávolítására. S aztán, ha a munka elkészül, visszakerülhetnek a komfortos új műfészkek, vagy kezdemények, amelyek a visszatérő fecskéknek biztosítják a költési lehetőséget. Persze, ha valaki szeretné, ha nyári napjait fecskék csivitelése tenné kellemesebbé és rovarmentesebbé, akkor szintén érdemes kihelyezni műfészkeket, hátha ez megtelepedésre biztatja e kedves és rendkívül hasznos, s sajnos egyre veszélyeztetettebb madarakat.

Mivel épp a Nemzetközi Nőnapon autóztunk el a megye túlsó végébe a mesterséges fecskefészkek kihelyezését ellenőrizni, úgy gondoltam, ez kiváló alkalom, hogy egy gyönyörű, Rába menti ártéri erdőt is meglátogassunk. Itt együtt virágzik a hóvirág, a tavaszi tőzike és a nyugati csillagvirág is. És, ha már ezen a vidéken jártunk, a zsennyei Ezeréves Tölgynél is meg kellett állnunk. Csikaszt ugyan nem villanyozta fel különösebben az előtte álló sok-sok évnyi történelem, bár a szagokból lehet, hogy valamit azért magába szívott... Nekem mindenképp fantasztikus élmény, bármennyiszer is látom, eme öreg óriást, aki annyi-annyi éve bírja itt az idők viharát... 

Idén nagyon kitartóan nyílnak a tavaszi tőzikék, szinte már bódító illattal elárasztva az erdőket. Egy szombaton voltunk ismét "őrizni" a fehér szőnyeggel borított ártéri erdő békéjét. Most csak Csikasz tartott velem, mert sok látogatóra és kutyáikra számítottam, s akkor bizony könnyebb, ha csak a kis sárkányra kell figyelnem. Végül nem is voltak sokan, kutya pedig alig, s akik voltak azok is nagyon szabályosan pórázon közlekedtek. Így egész békésen telt a napunk. Csikasz is egészen szépen sétál már pórázon, nem vontat maga után. S ugyan egy bojtos sálat megpróbált megszerezni egy kedves érdeklődő hölgytől, aki hanyagul átvetve táskáján hordozta e csábító ruhadarabot, de különösebb károkozás nélkül, épségben vissza tudtuk azt szolgáltatni...nagyobb zűrök nélkül telt a nap, amit az első fél óra után nem jósoltam volna meg. A reggeli indulás is kisebb hisztikkel kezdődött. Zergét, a magyar agarat meglátva pedig hatalmas morgássá, "dühöngéssé" változott, így aztán az egykori játszópajtás most otthon maradt, mert a gépjárműbe beültetését nem akartuk kockáztatni. Csikasz így is túlságosan felizgatta magát, aminek néhány száz méter megtétele után eléggé szagos jelét is adta. Hatalmas szélorkán közepette ki kellett szállni mindenkinek - a kocsiban ugyanis elviselhetetlen szag lett. Megküzdve az elemekkel (nem könnyű egy szélben lobogó szatyorba a használt törlőkendőkkel beletalálni miközben az ember kezét még egy nádi farkas is rángatja a póráz másik végéről...Szerencsére végül minden a helyére került. Így indult a nap... De a csodás tavaszi erdő, az egyre több színben pompázó nyíló virágok, s a szélvédett helyeken kellemesen melengető napsütés és a szokatlanul csendes víztükörrel tova suhanó Rába-folyó kárpótoltak bennünket a reggeli nehézségekért.

Hétköznapokon folytattuk a virágok felmérését is. S ugyan most a hóvirág állományainak felmérése a feladat, mi mindenütt csak tavaszi tőzikét, farkasboroszlánt, s egy csodás nyugati csillagvirág "mezőt" is találtunk a Kerka-patak partján. Sajnos a virágok számolgatása kevéssé köti le Csikasz figyelmét, így míg én ezzel bíbelődöm, ő keres magának saját elfoglaltságot. Ha szerencsém van, akkor csak egy régi őz vagy szarvas lábszárcsontot kotor elő az avar alól, ha nincs szerencsém, akkor egy egész róka múmiával tér vissza a bozótba indított zsákmányszerző portyáról...Valamiért szereti a rókákat...vagy csak ez van terítéken... Mindenesetre rájöttem, hogy akkor szabadulok leggyorsabban a nem kívánt zsákmánytól, ha mit sem törődve az egésszel tovább állok, mutatva, hogy számomra ez teljesen értéktelen...(ami mondjuk igaz is, sőt...) 

Hétvégente, ha nem megyünk a munka kapcsán terepre, akkor csak a szomszédos rétre, szántóra szoktunk kiugrani egy órácskára sétálni...vagy ásni. Az újabb hobbijuk, hogy pockásznak, de már intenzív ásással egybekötve. Ez számomra pihentetőbb, mint loholni velük hegyen-völgyön, nekik meg kellően fárasztó és izgalmas. Miután beleuntak a kaparásba, ugyan nekem kell visszatemetnem a gödröket, különben lassan tankcsapdaként a traktor is elvész a lyukakban... de ennyit szívesen megteszek egy kis pihenésért cserébe.

https://youtube.com/shorts/OR_Ydv8l6lg

 Fotók: Tannerné Barki Márta, Darázsi Zsolt, Gruber Ágnes