Éppen csak egy estére tértünk haza az Őrségbe, hogy megnézzük, a tyúkokat nem vitte-e el a róka, a birkáknak nem volt-e zöldebb a szomszéd kertje, s Borzast sem kergették-e őrületbe a szomszéd macskák. Szerencsére mindent rendben találtunk. Korán hajnalban keltünk, mert a Budapest - Szeged útvonal néhány megállóval feszített programnak ígérkezett. Budapesten akadt egy kis dolgom, s a kis csapat addig nyugodtan pihent az autóban. Egy nádi farkassal azonban utazni sem egyszerű. Igyekeztem mindig mindenhova magammal vinni már a kezdetektől, hogy a város zaja ne legyen idegen számára. Ám Budapest, az a zaj és nyüzsgés még számomra is sok vagy inkább sokk tud lenni. Ezt nyilván Csikasz is érzi, s ezért ez neki sem igazán lételeme. Így aztán az is komoly fejtörést okozott, hogy az alap szükségletek elintézése céljából, hol szállítsam ki a falkát az autóból. A Természetvédelmi Őrszolgálat tagjai kicsi, de összetartó csapatot alkotnak. Eme nehéz helyzetben is a kollégák segítségére támaszkodhattam, de azt, hogy hogyan, sajnos nem árulhatom el...

Délután aztán ismét a lovak közé csaptunk, s természetesen a megengedett sebességgel, vagyis nagyjából valahol az körül, leszáguldottunk Szegedre, ahol már vártak bennünket, vagyis Ércest. Állatorvosi kontrollra igyekeztünk. Tavasszal voltunk röntgenen, ahol a sántikálás okát kutattuk, s meszes gombócokat találtak a hátsó lábakban, s az inak megnyúlását, merevségét tapasztalták. Akkor póráznyugalomra és ízület-ín-védő vitamin kúrára ítélték. Egy mudit - póráznyugalomra...ez önmagában lehetetlen vállalkozás. "Közelebb nem találtál állatorvost?" - kérdezte mindenki. Nem. Ilyet nem. Érces születése óta a szegedi Kisállat Ambulancia (https://www.kisallat-ambulancia.hu/) páciense. Ismeri a dokikat, a nagyon kedves asszisztenseket. Nekem is van szuper segítségem, így én se izgulok, s így a kutya is jól viseli a vizsgálatokat. 

Szóval ott tartottam, hogy iparkodunk épp az autópályán, úgy tűnik, hogy sikerül is időre érkezni, amikor Csikasz elkezd kaparni a boxban. Ez sose jelent jót, mert ugye ő addig jó, amíg alszik... Aztán már a terjengő illatok alapján is tudtam, baj van. De az autópályán nem lehet csak úgy lehúzódni, s tudtam, ha most megállok, el is késünk. Pedig már csak 15 percre voltunk... Nos az eredményt nem részletezem, de egy fél csomag nedves törlőkendő elfogyott a rendelő udvarán, míg újra kulturált állapotba hoztam Csikaszt és a szállítóboxot. Szóval Csikasszal utazni mindig kalandos... Egy műtét miatt megcsúsztak idővel a dokik, így Érces után a kis kópé végül csak féreghajtót kapott. S csak másnap délután került sorra a hazaindulás előtt. Azonban a féreghajtó hasmenést okozott, így a megérkezéskori mutatványt még előadtuk néhányszor. Ennek ellenére Csikasz nagyon példásan viselkedett a rendelőben. Büszke is voltam rá. Jobban bírta, mint a mudik. Mondjuk kapta is a jutifalatokat a kedves asszisztens hölgyektől. Az orvosoktól pedig a microchipjét és az útlevelét. Ettől kezdve már teljesen hivatalos, papíros, bejegyzett jószág lett. 

S nem is csak a papírokat, hanem az első oltását is megkapta a kis rosszcsont. Mondták, előfordulhat, hogy kissé bágyadtabb lesz - "bár lenne" - gondoltam... Nem lett. Másnap gond nélkül végigsétált velünk egy 3 órás gombász túrát. S ha már a túráknál tartunk a következő napon is indultunk, méghozzá Kismétnekre. Csikasz eddig úgy közlekedett, hogy vagy futott előre, amíg az 5 m-es zsinór engedte, vagy próbált lehetőleg bármerre másfelé menni, mint én. Befűzve - bogozva minden lehetséges terepakadályt, fát, bokrot, fűcsomót. Ezt aztán hamar meguntam, s fogtam és elengedtem a póráz végét. S kiderült, hogy így sokkal gördülékenyebben megy a séta, s tulajdonképpen csak körülöttünk rohangál, s időről időre visszacsatlakozik...

Érces egy hétig Szegeden nyaralt, s amikor visszakaptuk, szerveztünk egy közös programot. Igazából csak Ércessel lett volna engedelmes tanfolyam a Göcsej Kutya Klub szervezésében

(https://www.facebook.com/gocsejkk, http://www.gocsejkk.hu/),

de az oktatónk unszolására végül Csikasz is velünk tartott a zalaegerszegi Vizsla-parkban tett gyakorló körre. A kezdeti félénksége után a végére egész jól belejött a városi sétába is.

 S, ha már mindenféle séta, túra és hasonlók ilyen jól mentek, belevághattunk a tudományos munkába is. Első alkalommal a denevérek nyomába eredtünk. De erről majd a következő alkalommal mesélek...

Fotó: Bérczi Orsolya, Tóth Andrea