Amint az első bejegyzésben említettem, történetünk egy gondolat megfogalmazódásával kezdődött, amelyet Konrád Lorenz művei inspiráltak. Szóval elhatároztam, hogy megpróbálom, mennyire lesz “kutya” egy nádi farkas kölyökből, ha emberi és kutyás környezetben nevelkedik fel. A sors úgy hozta, hogy a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Körösvölgyi Állatparkjának aranysakál családja került a látókörünkbe…íme néhány fotó róluk:

Shakira az anya:

és Topi, az apa:

Itt olvasható róluk bővebben: https://www.kmnp.hu/hu/korosvolgyi-allatpark

S aztán elérkezett a nagy nap, vagyis május 18., s amiben már alig reménykedtünk, megszületett 3 kicsi kölyök, 1 kan és 2 szuka:

S itt, Szarvason, a vadasparkban ekkor elkezdődött közös kalandunk…

Csikasz életének harmadik napján került sor kettőnk találkozására. Erre azért volt szükség, mert csak akkor tud jól szocializálódni az emberekhez, az emberi környezethez, ha még a szemek kinyílása előtt, a lehető legkorábban oda kerül. Csak így lehetett esélyünk a közös életre. Mondták, válasszak s elém raktak 3 kicsi, elsőre teljesen egyforma gombócot. S mivel nem volt nagyon idő gondolkodni, ráböktem a kicsivel sötétebbnek tűnő - persze lehet hogy csak árnyékosabb fényviszonyok övezték - kislányra. Olyan aprócska volt, alig mertem a kezembe fogni, így aztán a magammal vitt, kellemesen puha gyapjú pulcsiba csomagoltam - s íme, itt látható, Csikasz, kalandjaink főhőse: 

 Fotók: Urbancsok Éva