Amint az első bejegyzésben említettem, történetünk egy gondolat megfogalmazódásával kezdődött, amelyet Konrád Lorenz művei inspiráltak. Szóval elhatároztam, hogy megpróbálom, mennyire lesz “kutya” egy nádi farkas kölyökből, ha emberi és kutyás környezetben nevelkedik fel. A sors úgy hozta, hogy a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Körösvölgyi Állatparkjának aranysakál családja került a látókörünkbe…íme néhány fotó róluk:

Shakira az anya:

és Topi, az apa:

Itt olvasható róluk bővebben: https://www.kmnp.hu/hu/korosvolgyi-allatpark

S aztán elérkezett a nagy nap, vagyis május 18., s amiben már alig reménykedtünk, megszületett 3 kicsi kölyök, 1 kan és 2 szuka:

S itt, Szarvason, a vadasparkban ekkor elkezdődött közös kalandunk…

Csikasz életének harmadik napján került sor kettőnk találkozására. Erre azért volt szükség, mert csak akkor tud jól szocializálódni az emberekhez, az emberi környezethez, ha még a szemek kinyílása előtt, a lehető legkorábban oda kerül. Csak így lehetett esélyünk a közös életre. Mondták, válasszak s elém raktak 3 kicsi, elsőre teljesen egyforma gombócot. S mivel nem volt nagyon idő gondolkodni, ráböktem a kicsivel sötétebbnek tűnő - persze lehet hogy csak árnyékosabb fényviszonyok övezték - kislányra. Olyan aprócska volt, alig mertem a kezembe fogni, így aztán a magammal vitt, kellemesen puha gyapjú pulcsiba csomagoltam - s íme, itt látható, Csikasz, kalandjaink főhőse: 

 Fotók: Urbancsok Éva

Az ismerettségek többsége bemutatkozással kezdődik. Így most eme legelső bejegyzésben én is ezt szeretném tenni. Csikasz egy csikasz. Bár ezzel lehet, hogy sokaknak nem szolgáltam kielégítő információval főhősünk kilétét illetően, hiszen elképzelhető, hogy e szinonim kifejezést kevesen ismerik. Ha azonban a nádi farkas, a toportyán vagy a leggyakoribb aranysakál meghatározást említem, akkor már bizonyára mindenkinek ismerős lesz.

Ifjú korom egyik kedvenc írója, Konrád Lorenz a Salamon király gyűrűje című művében így ír az aranysakálról: “Egyszer,valamikor a sakálok falkája, amely a zsákmány hulladékának reményében követte a vadászó embert, rátért arra, hogy többé ne a vadász után, hanem előtte fusson, s elkezdték felhajtani, sőt, lehetőleg megállítani a vadat. Könnyen elképzelhető, hogy miután ezek az ősházikutyák rendszeresen megkapták a hulladékot a nagyvadakból, amelyeket saját erejükből, emberi segítség nélkül nem lettek volna képesek elejteni, érdeklődni kezdtek az ilyen állatfajok iránt: rákaptak arra, hogy kövessék nyomaikat, és felhívják rájuk az emberek figyelmét. A kutyák általában igen gyorsan észreveszik, hogy mikor van hátfedezetük, s a leggyávább kis korcs is nyomban vakmerő kötekedővé válik, ha érzi, hogy erős barátja támogatja. Azt hiszem, ha így spekulálok, még nem gyanúsítom túlzott ravaszsággal az őskor aranysakálját.A magam részéről különösen kellemes, sőt egyenesen felemelő gondolatnak találom, hogy az ember és a kutya ősi szövetségét a két szerződő fél önkéntesen, minden kényszer nélkül ratifikálta.” Ezen gondolatok mentén jutottam arra, hogy a ma is velünk élő ragadozóval kicsit közelebbi ismerettséget kötök. 

Az aranysakál (Canis aureus) Magyarország nagy részének - ahol a szürke farkas nem, vagy csak nagyon ritkán fordul elő - közepes termetű csúcsragadozója. Táplálkozása rendkívül változatos, első sorban a nagy tömegben megtalálható rágcsálók, rovarok, gyümölcsök, magok, madarak és természetesen az emberi tevékenység nyomán kínálkozó gazdag táplálékbázis (elejtett vadak zsigerei, szemét, elütött állatok és egyéb származású tetemek) alkotja étrendjét. Nagyon elvétve előfordulhat, hogy sérült, legyengült vagy egyéb okok miatt könnyen elejthető őz, szarvas vagy vaddisznó is kerül terítékre, de ha teheti, kisebb kockázatú prédát választ. Családokban él, a kölyköket közösen nevelik. Részben ez okozza sikerességét, gyors terjedését is. Aki többet szeretne tudni róluk, akár  itt is olvasgathat: http://real.mtak.hu/7159/, http://journal.uni-mate.hu/index.php/aak/article/view/2119/2636

Aki viszont a mi Csikaszunk történeteire kíváncsi, az figyelje következő bejegyzésünket!!!

Fotó: Urbancsok Éva